Oroszország valódi alternatíva lehet Magyarország számára

Oroszország valódi alternatíva lehet Magyarország számára

O alianță între Rusia și Ungaria se conturează din acest articol care a fpst publicat pe situl lui  Alexandre Latsa, Moscow

> http://www.alexandrelatsa.ru/
> Facebook - Twitter
> Skype --> alexandre.latsa

E un ziarist născut în Franța, nu știu de ce neam, care lucrează pentru agenția de știri rusă RIA-Novosti.

Alexander Latsa egy francia újságíró és elemző, aki Moszkvában él. Ő az orosz RIA-Novosti hírügynökség egyik hírszerkesztője, és szerkesztője egy honlapnak (www.alexandrelatsa.ru), amely Eurázsia geopolitikájával és demográfiájával foglalkozik. Együttműködik az orosz eurázsiai mozgalommal és több intézménnyel a geopolitika terén. Számos könyv társszerkesztője, Putyin rendszerének kitűnő ismerője. Moszkvából adott interjút a Magyar Jelennek.

– Először is, milyen a jelenlegi politikai helyzet Oroszországban? Moszkvában él, hogyan látta a választások körüli vitát, valóban feszült a helyzet?

– Nem egyáltalán nem, a helyzet soha nem volt feszült. Voltak a választásokat követően, december 4-én, politikai tüntetések, amelyeket a választási eredményeket vitatók szervezték. Ezek gyorsan Putyin elleni tüntetésekké változtak. A megmozdulásokon részt vett néhány tízezer ember Moszkvában, és csupán néhány százan vagy néhány ezren más városokban, ami valójában nagyon kevés az orosz lakossághoz, 143 millió emberhez viszonyítva. A nyugati sajtó túldramatizálta ezeket az eseményeket, de összességében a megmozdulások nem fajultak összecsapásokká, sem a rendőrséggel, sem pedig a különböző mozgalmak között. Február 4-e, szombat óta azonban sok minden megváltozott. Eddig a Putyin ellen tüntetők azt hangoztatták, hogy övék az utca és ők képviselik a népet, de február 4-én, nagyszabású Putyin-párti tüntetések voltak szerte Oroszországban (több mint 100 ezren voltak Moszkvában). Az igazi Oroszország egyértelműen kiállt Vlagyimir Putyin mellett. 

– Putyin ellenzői egy rendkívül sokszínű társaságot képeznek: liberálisok, kommunisták és a szélsőjobboldali csoportok. Kik ezek, mit akarnak, van-e közöttük némi politikai közeledés?

– Nincs politikai közeledés közöttük, hacsaknem a Putyin elleni gyűlölet. Ez a fő probléma az ellenzékiek körében: a vegyes politikai összetétel. Találunk közöttük liberálisokat, nacionalistákat, szélsőbaloldali-antifasiszta csoportokat, anarchistákat, monarchistákat, a homoszexuálisok és leszbikusok jogaiért harcolókat, és számos civil csoportot és elégedetlenkedőt, akik egyetlen politikai pártot sem támogatnak.

Három nagy politikai irányzatra lehet őket felbontani:

1. a liberális, Nyugat-barát és Amerika-barát irányzat, amelyet olyan liberális politikusok képviselnek, mint a milliárdos Michael Prokhorov

2. a mérsékelt nacionalisták (az úgynevezett Nemzeti Demokraták) szintén Nyugat-barát irányvonalat képviselnek. Ezt az irányzatot képviseli a blogger Alexei Navalny, aki koalícióba szeretné tömöríteni a nemzetieket és a liberálisokat: ez lenne a „narancsbarna front.”

3. és a szélsőbaloldali antifasiszta és antikapitalista irányzat. Kétségkívül a fő közös pont közöttük, az Egyesült Államok általi támogatottság, ennek egyik fényes bizonyítéka, hogy nemrégiben egyes ellenzéki vezetőket fogadta az amerikai nagykövet (sok orosz azt mondja, hogy azért mentek, hogy átvegyék a parancsot). Alexei Navalny-t például nyíltan pénzeli a New Endownment for Democracy nevű amerikai civilszervezet, amely minden „színes forradalom” kirobbantásában szerepet játszott. Röviden, ezeket az ellenzéki vezetőket azért fizetik, hogy a nyugati demokráciát propagálják Oroszországban.

A tüntetők között megtalálhatjuk még az apolitikus tiltakozókat is, akik legtöbben a moszkvai burzsoázia képviselői és jellemzően egyfajta kisebbségi komplexusban szenvednek  a Nyugattal szemben: úgy tartják, hogy Nyugaton minden jobb, különösképpen a tökéletes demokrácia!

– Mi a véleménye arról, hogy a szavazatokat alighogy ös-szeszámlálták, külföldiek által finanszírozott(mint Soros György) nem kormányzati szervezetek, valamint némely országok nem késlekedtek megkérdőjelezni a választási eredményeket? Gondolja, hogy valóban történtek választási csalások?

– Több ezer csalást azonosítottak úgy az orosz, mint a nyugati megfigyelők,de a hatalmon lévő párt (Egységes Oroszország) delegáltjai is jeleztek csalásokat. Nyilvánvaló, hogy sok kisebb csalásra került sor, de ezek nem csak az Egységes Oroszország hibái, és egyébként sem változtatták volna meg a választások kimenetelét, hiszen az Egységes Oroszország messze a legtöbb szavazatot érte el egész Oroszországban. A valóságban, a tavaly decemberi választások lehettek valószínűleg Oroszország történelmének legigazságosabb választásai, mivel rendkívüli felügyelet alatt zajlottak. „Elképesztő”, hogy a liberális politikusok, akik ma kimentek az utcára tiltakozni, az 1990-es években nem tiltakoztak, miközben akkoriban sokkal zavarosabban zajlottak a választások, mint ma. A választások mérlege azt mutatja, hogy a baloldali pártok (a Kommunista Párt és az Igazságos Oroszország) erősödtek, míg a liberális pártok, amelyek a nyugati minták partizánjai, nagyon gyengén szerepeltek. Már a választások másnapján olyan videók kezdtek el keringeni a világhálón, amelyek választási csalásokat lepleztek le, de céljuk leginkább a közhangulat hergelése volt. Azóta sokról bebizonyosodott, hogy hamisan összeszerkesztett videók voltak és legtöbbjüket egy kaliforniai szerverről tették elérhetővé. Önök szerint mi célból?

– Tizenkét évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy Oroszország a szakadék szélére került Borisz Jelcin egy évtizedes elnöksége alatt és a gazdasági liberalizáció következtében. Hogyan sikerült Putyinnak talpra állítania az országot?

– 1993-tól 1998-ig Oroszország bruttó hazai összterméke (GDP) jelentősen lecsökkent, olyannyira, hogy 1998-ban Oroszország közel került a fizetésképtelenséghez. 1998- ban az államadósság elérte a 160 milliárd dollárt, vagyis a GDP 66 %-át. Oroszország azóta jelentősen csökkentette az állami kiadásokat és profitált az olaj-és gázpiac adta lehetőségekből. Fontos strukturális reformok is történtek 1998 és 2002 között, úgy mint az új adótábla bevezetése (amely tartalmazza az alacsonyabb adózást a kis– és középvállalkozások esetében), vagy mint az új törvények kihirdetése. Alig egy évvel a fizetésképtelenség állapota után, az orosz gazdaság újra növekedésnek indult, átlagosan mintegy 7 %-kal bővült évente egy évtizeden keresztül, egészen a 2008-as válságig. Nyilvánvaló, hogy eme gazdasági növekedés mögött az 1998-as válsághelyzet után bevezetett reformok állnak, amelyek még jóval az olajár-emelkedés (ami előnyös Oroszország számára) előtt éreztették hatásukat. Sokan nem tudják, hogy az orosz gazdaság felélénkítését nem Putyin kezdte el, hanem Jevgenyij Primakov. Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésének volt egy másik pozitív hatása is: helyreállította az állam tekintélyét és visszaállította a gazdaság politikai irányítását.

Ennek részeként sor került a maffiával való leszámolásra, és az oligarchák letartóztatására vagy semlegesítésére (sokan Angliába vagy Izraelbe menekültek). Az oligarchák, akik Oroszországban maradtak, kénytelenek az új játékszabályoknak megfelelően tevékenykedni: rendesen adót kell fizetni és nincs beleszólásuk a politikába.  

- Hogyan alakul Oroszország demográfiai helyzete, amely az 1990- es években drasztikus csökkenésnek indult? A fehér oroszok fölénye az Orosz Föderáción belül valóban veszélyben forog, mint ahogy azt egyes nacionalista csoportok állítják?

– 1990-ben Oroszország lakossága 149 millió volt, 2001-re ez a szám 145 millióra, 2007-re pedig 142  illióra csökkent.  Oroszország 7 millió főt vesztett kevesebb, mint 20 alatt. Az orosz nép eltűnésének folyamatát, amely évente átlagosan 400 ezer fővel csökkent, úgy tűnt lehetetlen megállítani: egyes demográfusok 2050-re kevesebb, mint 77 millió oroszt vetítettek előre. 2000-ben Oroszország közel 1 millió lakost vesztett! Putyin hatalomra kerülése óta a gazdaság gyors helyreállítása és a szociális helyzet javítása kétségkívül jelentősen hozzájárultak az orosz születési arány fellendítéséhez. Putyin 2005-ben, orosz elnökként állami prioritásként kezelte a demográfiai kérdést. Egy sor intézkedést hoztak, hogy ösztönözzék a születési arányt és segítsék a fiatal párokat egy második vagy akár egy harmadik gyermek vállalásában. 2011-ben, az ország már „csak” 131.508 lakossal csökkent: a születési ráta 10 éve folyamatosan emelkedik, Oroszország jó úton halad, hogy leküzdje demográfiai válságát. 2010-ben a születési arány magas volt az ázsiai területeken, de ezek alacsony népességű vidékek. A születési arány magas a kaukázusi muzulmán köztársaságokban is, de a halandóság is magas, és így ezen területek népessége nem növekszik lényegesen. Az oroszok többsége szerint, az ország szláv és ortodox (73%-a lakosságnak) alapokra épül, de az Orosz Föderáció valamennyi kisebbségét egyesíti a hazafiság, mely sokkal fontosabb, mint a kulturális, etnikai vagy vallási különbségek. Valószínűleg ez a hazafiasság a sokféleségben az, ami hiányzik az EU-ban, hogy megvalósítson egy valódi politikai elképzelést. 

– Hol tart a Putyin által 2011- ben meghirdetett Eurázsiai Uniótervezete, amelyhez Magyarország is csatlakozhatna?

– Az eurázsiai uniós projekt elkezdődött, hiszen az unió már létezik vámunió formájában (áruk és személyek szabad mozgása) Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország között. Politikai közeledés van folyamatban Kirgizisztánnal, Tadzsikisztánnal és Örményországgal. A projekt célja egy jelentős  gazdasági pólus létrehozása Nyugat- Európa és a dinamikusan fejlődő ázsiai csendes-óceáni térség között. Hosszabb távon a tervek szerint a cél egy eurázsiai gazdasági közösség létrejötte Lisszabontól Vlagyivosztokig. Az elképzelt projekt méretéhez viszonyítható Vlagyimir Putyin politikai dimenziója is. Vonzónak találom az ötletet, hogy Magyarország is csatlakozzon ehhez az új táborhoz, amely geopolitikai ellensúlyt képezhetne a nehéz helyzetben lévő és talán jövő nélküli EUval szemben, ha ez utóbbi nem válik egy valódi politikai unióvá, amely tiszteletben tartja a nemzeteket. Emellett Magyarország osztozik Oroszországgal egyfajta sztyeppeihagyományban, és Magyarország kétségtelenül a legnyugatibb eurázsiai kultúrájú ország. Más okok miatt, ez az eurázsiai szövetség sok egyéb európai ország számára is vonzó lehet, különösen  olyan országok számára, amelyek két világ határán helyezkednek el, gondolok itt Ukrajnára, Görögországra, Bulgáriára, Szerbiára, Ciprusra vagy Moldáviára.

– Hogyan szemlélték Oroszországban a Magyarország körüli médiahisztériát ?

– Emlékeztette az oroszokat a Putyin és Oroszország körüli médiahisztériára. Érdekes itt megjegyezni, hogy ez az acsarkodás Putyin és Orbán ellen ugyanazoktól a politikusoktól és médiáktól ered. Az oroszok nagy figyelemmel kísérik a magyarországi helyzetet, mivel ez egy ország, amelynek persze közös múltja van Oroszországéval, de főleg azért, mert a magyarországi helyzetet egy az EU berkein belül kialakult törésvonalnak tekintik.

 – Hogyan látják Oroszországban az európai országok adósságkrízisét ? 

– Oroszországnak van oka aggodalomra, hiszen az EU a fő energetikai importőre. Az orosz gazdaság 10 év alatt látványosan javult és sikerült még a 2008-as válságon is túltennie magát : a kereskedelmi hiánya majdnem lecsökkent a nullára és a rubel egy stabil pénznemmé vált a dollárhoz és az euróhoz képest, a munkanélküliség viszonylag alacsony (kb. 6 %), a gazdasági növekedés tartós. Az orosz gazadaság számára még persze vannak nagy kihívások, de összességében a helyzet kielégítő más országok gazdasági  elyzetéhez

viszonyítva. Oroszországnak olyan politikai elitje van, amely képes volt a jó reformok bezetésére, amelyek lehetővé tették, hogy az ország visszanyerje pénzügyi függetlenségét és csökkentse eladósodottságát. Európának hiányzik egy ilyen elit

– Az Egyesült Államok mostanában  hivatalosan is kifejezte aggodalmát a Szíriának szánt orosz fegyverszállítmánnyal kapcsolatban. Melyek az orosz diplomácia céljai és mely eszközökkel rendelkezik a Közel-Keleten ?

– Szíria a szimbóluma annak az amerikai és orosz harcnak, amely a Közel-Kelet feletti befolyásért zajlik. Az oroszok nem szeretnék, hogy egy a líbiaihoz hasonló forgatókönyv megismétlődjön a térség egyetlen országában sem, mert az amerikai idióta mesterkedéseknek köszönhetően már nem először erősödne meg a radikális iszlám, ami nem tetszik Moszkvának. A Kreml egy status quo-t szeretne a térségben, legalább Szíria és Irán esetében. Az orosz diplomácia lehetőségei viszont eléggé behatároltak : a vétójogának az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsában talán lehet hatása… ha a nemzetközi jogot tiszteletben tartják. Emlékezzenek 1999-ben a NATO az ENSZ beleegyéze nélkül bombázta Szerbiát.

– A múltban Oroszország rendkívül domináns viszonyban volt a « birodalmához » tartozó országokkal és népekkel, legyen itt szó a Szovjetunió tagországairól vagy Közép-Európa országairól. Gondolja, hogy Oroszország képes lenne egyenrangú viszonyokon alapuló kapcsolatot kialakítani a volt birodalmához tartozó országokkal és képes lenne egyes közép-európai országok számára egy alternatív szövetséget ajánlani a jelenlegivel szemben?

– Igen, őszintén gondolom. Oroszország egy hatalmas ország többezer kilométeres határvonallal, amelyet sokszor nehéz kezelni. Annak szükségessége, hogy egy közeli idegen ország stabil baráti viszonyban legyen Oroszországgal, már nem ideológiai kérdés, hanem egy  erőteljes geopolitikai és földrajzi nyomásra adott válasz. A történelem  egy lapján már átlapoztunk, a Szovjetunió már nem létezik és fel kell mindenkinek tennie a kérdést, hogy mit hoz a jövő ? Az orosz és a magyar európai és keresztény népek, és immáron ugyanazokkal a veszélyekkel kell szembenézniük : a totalitárius amerikai birodalmi törekvésekkel, a veszélyesen alakuló népesedési helyzettel,  az instabil arab világgal, vagy

olyan új óriások feltörekvésével, mint Kína.